2010. június 14., hétfő

Kicsit elment a kedvem...

Na jó, azért nem teljesen... :) Viszont bevallom, hogy kicsit kiábrándult vagyok.
Az embernek kell kapnia hideget és meleget is. Ez így van jól. Különben átesnénk a ló túloldalára.
Ezt a bejegyzést most azért írom, mert az utóbbi időben nagyon sok hideget kaptam. Úgy érzem: túl sokat.
Fontos, hogy az ember építő kritikákat kapjon, hiszen azáltal (is) fejlődik. "Belülről" sokszor teljesen máshogy látjuk a dolgokat; saját magunkat, az alkotásainkat, mint egy külső szemlélő.
Én őszintén kíváncsi vagyok a véleményetekre! Ezért sokszor teszek fel kérdéseket is a blogra, mert úgy könnyebben előjönnek a válaszok.
Viszont mostanában olyan problémával állok szemben, amire valahogy nem tudok mit lépni. És itt most vegyesen, több megnevezetlen esetről írok, mindenki azt veszi magára, amelyiket akarja.
Akik jól ismernek tudják, akik kicsit ismernek sejtik, akik meg még nem ismernek azok most megtudják, hogy alapvetően elég naiv, bizalmas és őszinte vagyok. Sokszor vannak emberek, akik ezzel nagyon is visszaélnek.
Nem szoktam rejtegetni a "rossz" oldalaim. Felvállalom a hibáim, hogy se én, sem az alkotásaim nem vagyunk tökéletesek. Elég maximalista és odafigyelő vagyok. Nem retusálom a fotókat, nem bújtatom el a részleteket. Az alkotásaim így teljesek. Az ujjlenyomatokkal (amik egyébként a makro, a ráeső fény, és a nagy kontraszt miatt látványos a képeken, élőben fele ennyire sem), amik az én kezem munkáját tükrözik. Ha valamivel elégedetlen vagyok (sajnos sokszor előfordul) akkor mindig igyekszem felhívni rá a figyelmet. Általában azt írjátok erre, hogy "Én azt ott észre sem vettem, nem is feltűnő", de mégis így érzem korrektnek, hiszen nem szart szeretnék rátok tukmálni. Igazából annak ellenére, hogy ennyien "körülrajongtok", ennyi rendszeres olvasóm, kommentelőm, vásárlóm van, hogy ennyien kedves köszönő leveleket és visszajelzéseket küldtök, még mindig izgulok, hogy mit szóltok, amikor kibontjátok a csomagot, hogy elégedettek vagytok-e.
Szóval nem hogy elszállva nem vagyok magamtól és a sikertől, sőt... inkább még most is alig fogom fel.
Abban biztosak lehettek, hogy az ékszereimet a tőlem telhető legnagyobb odaadással és figyelmességgel készítem el. Ha ennyi a tőlem maximálisan telhető, akkor ennyi. Ennyire vagyok képes, de nem szégyellem, hanem büszke vagyok rá, hogy a nulláról ilyen szintre felhoztam a "boltom".
És akkor itt jönne a lényeg: Nem gondolom, hogy ezzel a hozzáállásommal és a munkáimmal okot adnék arra, hogy bárki úgy beszéljen velem, vagy olyan stílusú levelet írjon, ahogy kedve tartja. Sem privátban, sem a blogomon, sehol!
Vagy ha mégis megteszitek, azt hiszem azért azt minimum elvárhatom, hogy ezt NE NÉVTELENÜL tegyétek. Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, ezentúl minden névtelen hozzászólást törölni fogok az oldalról. Mert úgy gondolom, hogy anélkül, hogy az ember felvállalná magát, nagyon könnyű másoknak lelki sebeket okozni azzal, hogy egy 5 éves munkájához hasonlítjuk az alkotásait. Intelligens ember szerintem a negatív kritikát is tudja kulturáltan tálalni. Az már csak az én saját dolgom, hogy ha egy blog, vagy alkotás nem tetszik akkor egyszerűen nem írok oda, nem pedig "fikázom". (A jó szándékú, építő kritikák természetesen nem tartoznak ide!) Akinek nem tetszik, ne figyelje a blogom.
Az áraimat hadd határozzam meg én! Azt hiszem elég régóta árulok Meskán ahhoz, hogy jogom legyen eldönteni, mint mennyiért szeretnék feltenni. Eddig senkivel nem volt összetűzésem amiatt, hogy melyikünk adja olcsóbban vagy drágábban. Habár vannak, akiknek az enyémhez képest jóval alacsonyabbak az árai, beletörődtem, hiszen a vásárlóköröm így is megvan. Aki tőlem szeretne, az az árkülönbség ellenére is tőlem fog vásárolni.
Tudom, hogy többször írtam az árban egymás alá licitálásáról, de talán értitek, hogy ezt milyen szituációkra gondoltam, és nem kell magyarázkodnom.

Mindenkinek azt tanácsolom, hogy akárhova ír az interneten, gondolja át: mit és hogyan! és hogy személyesen is ugyanolyan stílusban, ugyanazokat a szavakat vágná-e a másik fejéhez, mint amit - esetleg névtelenül, de legalábbis ismeretlenül egy levélben. Az illető akár okot adott rá, akár nem.

Végül pedig -utólagos engedelmével- Larion soraival szeretném zárni ezt a bejegyzést:

"Kinga...egy idő után már tudod kezelni az energiaszívókat.....főleg, ahogy idősödsz majd...egyre erősebb leszel velük szemben és megérzik ezt az erőt és sajnos nem fog úgy célba érni a véred szívása.......
de ehhez kellenek ezek a rosszabb tapasztalatok is, sajnos nem úszhatja meg az ember, de nem is olyan nagy baj, mert pont ezek edzenek, akármilyen fájós az adott pillanatban....bátran nézz szembe a problémával, egy idő után már nem lesz olyan nagyságú és tudsz vele szembe nevetni....
Ahogy a Bencsik Anyette írta, én is azt javaslom mindig, azokra koncentrálj, akik nem szívják a véred, arra, ami örömeket hoz Neked, ami segít és épít.....és visszajön onnan az erőd, melyet el akarnak szívni belőled.....
Ilyen emberek mindig is lesznek, olyanok, akik nem tudják jól szeretni magukat, akik nem találták még jól meg magukat és a rossz utat választják, tovább adják az önmagukban fel lelt csalódottságaikat, ahelyett, hogy dolgoznának önmaguk fejlődésén.......sokkal egyszerűbb és kényelmesebb a mérgezett nyilaikat arra az emberre kilődözni, aki már jól van önmagával és aki boldog is merészel lenni ebben a zaklatott világban..... hú egyből leakarnak húzni, lenyesdesni a szép kis szárnyaid, és ez a büntetésed.....
Büntetik ebben az országban a repkedős, szabad szárnyú és boldogságra törekvős emberkéket....nemhogy velük szárnyallnának...... Szánalmas.....szegénykék, nekik mindez sokkal rosszabb...hidd el... !!!!"

25 megjegyzés:

Anna írta...

Kedves Kinga!
Larion soraival teljesen egyetértek. Sajnos a mai világban, és sajnos ebben a környezetben, egyesek nem tudnak örülni a mások örömének.
Nem ismerelek olyan behatóan, mint mások, csak így "neten" keresztül. És ahogy ezt a bejegyzést írtad magadról, kicsit azonosultam veled. Én is ilyen vagyok naív, bizalmas és őszinte. Mondjuk velem nem történek ilyen dologok mint veled az elmúlt napokban (FB-n követem az eseményeket mindig :)), de azt hiszem közhely ha azt mondom ne törődj vele. Sajnos akarva akaratlanul felveszi az ember ezeket a dolgokat, és ezek a dolgok sajnos egy időre megmérgezik az ember lelkét :S Én így, úgymond blog ismerősként:) csak gratulálni tudok ahhoz amit elértél itt a gyurmázás terén.
És hogy kicsit felvídíthassalak nekem te vagy a gyurmázás terén a példaképem :$
A rossz szándékú emberek meg idővel felszívódnak, és maradnak azok akik csodálják a munkáidat, és mindig veled maradnak (az életben és a blogon egyaránt)!

e írta...

engem az érdekelne, hogy ezek a névtelen írók vajon ügyesek e akármiben ennyire vagy fele ennyire mint te. irigység az egész.
tessék csak szépen folytatni mindent ugyanígy!

Encsi írta...

Drága Kinga!

Mi (úgy hiszem, elég sokan mostanra már..legalábbis egy nem-reprezentatív, ámde közvéleménykutatás keretében:D) nagyon-nagyon szeretjük a munkáidat, sőt, azt a közvetlenséget, ahogy mindezt elénk tárod szintén! Maradj ilyen, kedves mindig, én ezt kívánom Neked, és hidd el, hogy a rosszindulatú irigykedők mellett, itt vagyunk, akik értékeljük a szép munkád!

tücsi írta...

kinga! majdnem a kezdetektől fogva követem a blogodat,első látásra beleszerettem az ékszereidbe (egyből 3at is rendeltem:D),mindennap nézem,van-e új bejegyzésed,mindig elő tudsz rukkolni valami újjal:)negatív emberek mindenhol vannak,nem ismétlem lariont,illetve a fentebb hozzászólokat-egyetértek velük teljesen.kitartást és az eddigi lendületet,lelkesedést kívánom további munkáidhoz:)

bettina. írta...

Kinga!ne foglalkozz az ilyen rosszmájú majmokkal!nekem az első ékszereidből van egy darab,már 1.5 éves a darab de akkor is és most is gyönyörűek voltaka munkáid!
amugy az ilyen kommentrárokon ne huzz fel magad,mert az írójának az csak örömt jelent ,ha látja ,hogy mennyire megbántot:)
elhiszem,hogy most az gondolod.könnyű ezt mondani...és ez igyis van,csak egy jó tanács:)
úgyhogy fela fejjel!és graturálok a meskás interjudhoz is!

LARION írta...

Hát akkor hajrá Kinga, kihívás és kalandtúra az élet.......meg van körölötted mindenféle segítő energia, akik tudnak támogatni, ha néha elakadnál, ha néha megbántanak..... kapaszkodj beléjük...és nézz előre...... Működik......
És köszönöm, hogy beidéztél.....
Arra vágyok én is, hogy több legyen a magyar viszonylatokban a segítős , melengetős szándék, emeljük fel jobban egymást...... szárnyaljunk együtt...és örüljünk egymás sikereinek, ne bántsuk folyton egymást......
Nem könnyű erre törekedni, de nem is lehetetlen feladat.....

Barbi írta...

Drága Kinga! Teljesen egyetértek Larion szavaival! Aljas az, aki nem vállalja magát. Én is ismerek engergiavámpírokat (mert bizony ez a nevük). Az olyan emberekkel nem kell foglalkozni. Bár tudom nehéz a negatív dolgokat kizárni. Nagyon fiatal vagy még, idővel megtanulod. Bízz és foglalkozzal azokkal, akik szeretettel figyelnek rád, mert sokan vannak! Belőlük táplálkozz! Puszillak! Én bár ritkán írok neked, nagyon szeretem a színes és üde világodat! :D

AgiEri írta...

Kedves Kinga!
Erika barátnőmmel rendszeresen figyeljük a blogodat, nagyszerűek az alkotásaid, gratulálunk hozzájuk és nagyon szimpatikus lány vagy így az írásaidon keresztül. Nem szoktam kommentelni jóformán sehol, de most látva elkeseredésedet billentyűzetet ragadtam. Teljesen át tudom érezni amit írtál, mert én is nagyon nyíltszívű, őszinte ám érzékeny lány vagyok és bizony nagyon rosszul tud esni, ha másoknak már ez is szúrja a szemét. A kézműves tárgyak attól szépek és különlegesek, hogy nem tökéletesek és alkotójuk kézjegyeit hordozzák magukon, legyen az bármilyen alkotás. Bízz magadban és gondolj arra, hogy mások semmivel sem jobbak nálad (mindenkinek vannak félelmei, hibái, mindenki másban jó), nekem ez segíteni szokott, ha elbizonytalanodom... Csak így tovább és fel a fejjel, csak büszkén :-)! Üdv: Ági

B írta...

Kedves Kinga!
Én is csak biztatni tudlak és nem hiába jutottál el ideáig. Személy szerint engem is megfogtak az ékszereid, inspiráltak. Vidámságot sugároznak és biztos vagyok benne, hogy rengeteg örömet okoznak a viselőiknek. A negatív kritikát nehéz kezelni, de Te képes voltál megteremteni mindezt és erre sokkal nagyobb erőre volt szükséged, minthogy beírj agy névtelen megjegyzést. További sok sikert! http://wondersofb.blogspot.com/ Remélem mosolyt csal az arcodra

Mici írta...

Elmesélek neked egy titkot. Mielőtt Tündérhab megjelent volna a Meskán, tervezgettem, hogy előszedem a gyurmakészletemet, és csinálok pár miciséget gyurmából. Régen nagy gyurmázó voltam, és olyasmiket csináltam, mint most plüssből, csak 4-5 cm-esben. Úgy gondoltam, hogy talán megférne a plüssökkel. De jött Tündérhab, és az ő hihetetlenül precíz mackói. Nézegettem, és sopánkodtam. Abban biztos voltam, hogy az én figuráim is legalább annyira helyesek lennének, mint azok a cuki mackók... csak hát az ujjlenyomat. Fel nem fogtam, hogy azokon a mackókon miért nincsenek ujjlenyomatok. Így aztán fülem, farkam behúztam, és még örültem is, hogy kősziklává keményedtek az ezer éves gyurmáim. De aztán egy részletgazdagabb fotón láttam, hogy Tündérhab is igazi hús-vér ember, és ujjlenyomata is van. És komolyan mondom, hogy felsikítottam örömömben!
Aztán láttam az Etsyn egy boltot, ahol lehet vásárolni egy "tankönyvet", amiben tanácsokat adnak, hogy hogyan lehet elkerülni a gyurmafigurák összenyomorgatását. Tehát bizonyára létezik a nagy titok, és megoldás erre a problémára. De mi van, ha valaki épp az ujjbarázdáid jelenléte miatt akarja azt a dorkót, vagy azt a lufit?
Ne szegje kedvedet egy ilyen névtelen hozzászólás. (Mondom én ezt, aki 40 éves fejemmel összeroppannék egy ilyen hozzászólás miatt...) De tényleg, fel a fejjel, és csináld tovább épp olyan örömmel, mint eddig, és épp olyan fejlődőképességgel. És egyszer te fogod árulni a nagy gyurmatitkok könyvét, a húde bátor kritikusok meg elmehetnek a sóhivatalba.

judit.6 írta...

Kinga, drága! A névtelenek azért névtelenek, mert nincsenek. Számomra legalábbis. Van a blogodban olyan funkció, hogy nem enged névtelenül irogatni. Én az enyémen bevetettem. A névtelen nem meri a saját véleményét felvállalni. Akkor meg ki a fenét érdekel????:)
Csak pozitívan. Amúg yén is naív vagyok, meg mindenmás, de ez nem baj. Inkább legyünk ilyenek, mint névtelenül másokat fikázók.
Amúgy én is levontam a tnulságot, 30 évesen nem tudom megcsinálni egy "álltólag" 5 éves gyereknek megfelelő alkotást. Ugorjak a Dunába??? nem fogok, inkább szívesen megbökdösöm a tompa tűimmel. :) :)
Nagyon várom a füliket, meg majd a lánocot-medállt. ha találok ujjlenyomatot, felveszlek a nyilvántartásba. :)

judit.6 írta...

oké, gépelni sem tudok. :D

Cirelin írta...

Csak egyetérteni tudok a többiekkel, a névtelen emberekre nem kell figyelni, de megértem, hogy ez nehéz. Mi a férjemmel három éve alapítottunk egy szerepjátékos oldalt, és egyben klubot, ahol a lelkünket kitesszük a játékosokért, napi sok-sok munkával, hogy jól érezzék magukat, és nem az, hogy sokaktól köszönetet nem kapunk az igazából ingyen munkáért, hanem nem kevesen voltak már, akik vagy névtelenül, vagy névvel szidtak minket. Ahogy Larion is mondta egy idő után megtanulsz majd kemény vértezetet építeni az ilyen emberek ellen, és már csak sajnálni őket, hiszen ha nekik ilyesmire van idejük, akkor már régen rossz életük lehet. Szóval ne foglalkozz az ilyesmivel! :) Én is csak nem régóta gyurmázom és mindig lelkesen nézem blogodat, mégha nem is feltétlenül mindig van időm kommentálni, nem hiszem, hogy bárkinek joga lenne megszólni mást, csak akkor teszik ezt, ha féltékenyek és a saját nyomorúságukat nem ismerik be, inkább másnak okoznak rosszat, hogy neki se legyen már jó. Az emberiség sajnos jó nagy része ilyen.

Insh írta...

Nem olvasom végig a hozzászólásokat, időhiány okán, így lehet olyat mondok amit már sokan előttem: Amit csinálsz, az _fontos_. Nem magad miatt, bár nyilván úgy is. Azért fontos, mert a névtelenekkel, rosszakarókkal és furkálódókkal ellentétben te szívvel és lélekkel készíted a tárgyaidat, és ez látszik is. Szeretek ide járni, szeretem csak _nézni_ is amiket csinálsz, mert megszínesedik tőle a napom. Rögtön nem tűnik olyan szürkének a világ! Ezért fontos, mert nem csak azokat teszed boldoggá, akik viselik az ékszereidet, hanem azokat is, akik csak nézik, figyelemmel kísérik a munkásságodat. Mindig vannak olyanok, akiknek szemet szúr más boldogsága, akik nem bírják ki hogy ne tépkedjék a szárnyaidat és akik ha mosolygó, kedves embert látnak bele akarnak rúgni. Sajnálom őket. De a véleményük nem számít, mert a szavaikból nem az őszinteség csak a keserűség és a harag beszél. Tedd mérlegre azt a sok jó szót, szeretetet, mosolyt, örömet, visszajelzést amit kaptál, és tedd a másik serpenyőbe az irigyeket, haragosokat... Ugye hogy nem is számítanak igazán?:)

Prugna írta...

Kedves Kinga! Az "arcátlan" egyedekkel nem könnyű... Megértem az érzéseidet. : ( Légy érős, és soha ne add fel! Amit te alkotsz arra csak te vagy képes, s amit én készítek, olyat sem tud senki más, hisz ott a védjegyünk, az ujjlenyomatunk, ami nem takargatnivaló szégyenfolt, hanem büszkeségre okot adó jel! És pont ez az, amivel az az érzéketlen alak, aki a lelkedbe gázolt nem rendelkezik. És fogalma sincs arról, mit jelent az hogy SAJÁT KÉZZEL, SZÍVVEL-LÉLEKKEL!! De mi mind tudjuk!

Cserfescsillag írta...

Ritkán írok kommentet Nálad, de most írok. :D

Azt én is néztem, hogy mostanában kapsz negatív kritikát. Ez lehetne építő jellegű is. DE! Gusztustalannak, gerinctelennek gondolom a névtelen "fikázókat". Szóval ezen tényleg nem érdemes felhúzni magad, ha már ő névtelenül ír, akkor akár levegőnek is nézhető. :)

lizi ; ) írta...

most nem olvasom végig a hozászolásokat.. de észrevettem hogy mindenkiből kihozza ez a bejegyzés aaa.. vigasztalást, igaz? :)én is régóta figyelem a blogodat, nagyon tetszenek a munkáid, többször majdnem rendeltem is, érthetetlen az oka annak hogy mégis miért nem...de semmiképp nem az árak :)
kimondottan imádom azt hogy látszik az ujjlenyomat. nem azért mert szó volt róla, de tényleg ez a jelképe annak hogy TE csinálod ezeket, minden egyedi, ötletes darabot a saját két kezeddel. és nem valami gép, vagy nem tudom mivel csinálják nagyban. :D
és igen is IRIGYKEDEK rád:)ki nem?
mert nagyon jó érzés ha te készítesz valamit és tudod hogy mindent beleadtál, hát még ha másoknak is tetszik ! mert nagyon jó érzés... és nem feltétlen a gyurmázásról beszélek, hanem a képességről, hogy vannak ötleteid és meg is tudod őket valósítani:)
csak így tovább, mert amit művelsz az egy csoda:)és mindenki másé is, aki varr, rajzol, gyurmázik, fest vagy akár fényképez:)

Ejjkukk írta...

!D Sztem egy dolog van, amivel túl lehet lendülni az ilyen rosszindulatú dolgokon: el kell magadban ismerni, hogy igenis TE JOBB VAGY, MINT ŐK!!! Nézd meg mennyien vígasztalnak, mennyien szólnak kedvesen. A kérdés, csak az, hogy el akarod hinni magadról, hogy ügyes vagy? Szeretnéd, ha erősebb lennél azoknál, akik ilyeneket szólogatnak be? Szerintem egy módon teheted meg: értékeld magad, és értékeld, hogy ügyes és kitartó vagy! Tudd minden percben, hogy így van, és akkor már jöhet bármilyen eső! Neked már lesz esernyőd!
Lányok, lehet, hogy butaságank hangzik és ti ebben sokkal ügyibbek vagytok, de nem jó az orvosi legvékonyabb gumikesztyű? Ugye nem ez a nagy üzleti titok alapja? (....én nem gyúrmázok, még a gyerekkel sem, mert ehhez teljesen lüke vagyok!)

daire írta...

Ne törjön le egyetlen ilyen gyáva korlátolt ember, aki nem meri felvállalni a véleményét, csak a levegőben puffogtatja és közben irigykedik. Gondolom neki nincs annyi olvasója és "rajongója", mint neked.
csak így tovább! Imádom a műveid!

Cirelin írta...

Ejjkukk: Én máshol már olvastam, hogy gumikesztyűt használ, biztos jó, de mondjuk én nem tudnám elviselni a kacsómon, 10 perc alatt beleizzadnék, és általában nem 10 percig gyurmázom. :) Én általában lesimogatom az ujjlenyomatokat, gondolom a legtöbben, de azért marad rajta, ami sajna ahogy Kinga mondja fotón sokkal jobban látszik, míg élőben meg alig.

kinga írta...

Egyrészt, másrészt laborban sokszor használtam már gumikesztyűt, és tudom, hogy az xs-es méret is nagy rám, mert pici a kezem :)
így gyakorlatilag egyáltalán nem tudnék dolgozni vele :)
meg a kesztyű nagyon szárítja a bőrt, nekem meg már így is elég száraz :(

Veronika írta...

Kedves Kinga!
Én még csak 1-2 hete fedeztem fel az oldalad,úgyhogy nem sokat tudok Rólad vagy a munkáidról,de az tény, hogy nagyon tetszenek!!!Egyik barátnőmmel már tervezgetjük is, hogy milyen fülbevalókat szeretnénk majd Tőled beszerezni!:)
Szerintem nem szabad azokkal foglalkozni,akik csak idegesíteni akarnak,főleg mert valószínűleg Ők nem tudnának mit felmutatni...Te igen!...
További sok sikert kívánok Neked!

Üdv, Vera

jucii írta...

Csak most vettem észre ezt a bejegyzésedet, éppen ezért már mindent el is mondtak az előttem szólók.
Úgy látom a névtelenke szembesülve önmagával már nem nagyon fűz ide semmit. Ez tényleg elég gerinctelen dolog...
Azt tudod, hogy én a kezdetektől követlek, láttam a kezdeti időszakot, és figyelem a mostanit is. Szerintem neked is vannak olyan időszakaid, amikor jobban megy a gyurmázás és van amikor kevésbé. Így vannak munkák, amelyek jobban sikerülnek, van amelyek kevésbé. De ezektől nem leszel te sem kevesebb, és a munkáid sem. Van olyan szín amelyiken jobban látszik az ujjlenyomat, van amelyiken kevésbé... Vannak a nevüket vállaló kommentelők, akik az ujjlenyomatokkal együtt elfogadják a munkáidat, vannak akik névtelenül fikáznak, de felmutatni még tized annyit sem tudnak...
Azt valóban alá tudom támasztani, hogy az ujjlenyomatok élőben kevésbé látszanak, mint a fotón. Lehet ezen az ujjlenyomatos dolgon azért javítani, kérdés, hogy kell-e, akarod-e. Látod, valakinek épp ez tetszik. Akinek nem tetszik, az úgysem fog rendelni tőled..A gumikesztyűzés szerintem sem jó megoldás egyébként.

Teljesen jól csinálod a dolgaidat, ügyesen felfuttattad a boltot is.
Fel a fejjel, csak így tovább :)))

Arduinna írta...

Kedves Kinga! Én gyurmázom, ezért gyakran láogatom ezt, és a gyurmás blogot is. Teljesen más stílusban tevékenykedem, mint Te és szinte mániákusan simogatom az ujjlenyomatokat. DE egy rózsán nem lehet elsimogatni, hiszen szétmenne az egész. És valahogy a rózsán még jól is mutat, hiszen a valódinak is van erezete. A gyógyszertárban egyébként fillérekért kepható vékony gumikesztyű, de 30 fokban elviselhetetlen.
A névtelen kommentelőre meg annyit tudok mondani, hogy nyaljon sót! :-) Larionnak most is igaza van, egy idő után már ki tudod zárni azok véleményét, akik nem fontosak. Képes leszel megrántani a vállad és tovább lépni. Sajnnos, ezt meg kell élni, meg kell tanulni. Bár, sose lenne rá szükség......

M.I. írta...

Kinga! Kicsit későn írom reakcióm elkeseredés(féléd)re. Nem olvasom az összes hozzászólást, mert vannak más, engem foglalkoztató dolgok, amik kiszorítják az életemből, hogy akár értelmes és kedves emberek gondolatait szívjam magamba, és indokolatlanul mások dolgába üssem orromat. Ez hatványozottan érvényes azokra az emberekre, akik a fenti jelzőkkel fel nem ruházható, kisstílű, irigy, tehetségtelen szar alakok. De bele-bele nézve az üzenetekbe, azokkal értek egyet, akik szerint az alkotásaid (persze fontos a lehetőségekhez képest igényes kidolgozás is) éppen attól lesznek élőek, valódiak, és elvitathatatlanul sajátjaid, hogy magukon hordozzák a megismételhetetlen tökéletlenség jegyeit. Mütyürkéid ennek ellenére nem a kezedben születnek, hanem a fejedben, utánozhatatlanul, hamisítatlanul, gondolataid, érzelmeid lenyomatát hordozva magukon, és ezt már lehet irigyelni, ne csodálkozz rajta! Hasonlóak vagyunk abban, hogy érzékenyen fogadjuk a bennünket érő negatív hatásokat, melyek indokolatlanul, súlyukat meghaladó mértékben tornyosulnak az oly sok elismerő vélemény fölé. Igyekezz ezeket valós arányuknak, súlyuknak megfelelően értékelni. Hangulatod, érzelmeid, és tetteid elsősorban azok a hatások formálják, akik szeretnek, és akiket Te is szeretsz.
És nem utolsósorban, gyurmával és anélkül ugyanúgy szeretünk, mint egy ötévest, vagy ötnapost, ötpercest...
Apa