A karácsony a kedvenc ünnepem, már egészen kicsi korom óta. Ahogy elérkezik az őszi óraátállítás és Mindenszentek környéke, elkezdem izgatottan várni. És ez a várakozás többféleképpen is megnyilvánul nálam. Egyfelől az ékszerek miatt "muszáj" időben hangolódnom készülnöm, hiszen nem tudok minden ékszert akkor elkészíteni, amikor már mindenki "ajándékvásárlási lázban" ég, kicsit kénytelen vagyok előregondolkodni. De bevallom, egyáltalán nem szoktam bánni.

Szóval ez nálam egy nagyon sűrű, de annál kreatívabb, tevékeny időszak. A végén pedig már szinte szó szerint zsongok :)
Azt hiszem nem is magát a karácsonyt szeretem igazán, hanem az adventi időszakot. A karácsony már csak olyan, mint egy szappanbuborék. Egy pillanat alatt elillan. Mindig csalódottságot érzek, mert annyi készülődés és annyi izgalom után az a 2-3 nap olyan hamar eltelik, mintha nem is lett volna. Két ünnep között pedig hiába áll még a fa, és hiába van együtt a család, barátok, hiába van nyugalom, pihenés, mégis ürességet érzek, mert addigra elszáll az ünnep szelleme. De az adventi időszak a legcsodálatosabb szerintem az egész évben.