Nekem a karácsony...

A karácsony a kedvenc ünnepem, már egészen kicsi korom óta. Ahogy elérkezik az őszi óraátállítás és Mindenszentek környéke, elkezdem izgatottan várni. És ez a várakozás többféleképpen is megnyilvánul nálam. Egyfelől az ékszerek miatt "muszáj" időben hangolódnom készülnöm, hiszen nem tudok minden ékszert akkor elkészíteni, amikor már mindenki "ajándékvásárlási lázban" ég, kicsit kénytelen vagyok előregondolkodni. De bevallom, egyáltalán nem szoktam bánni.
Amikor jönnek a hűvös, hamar sötétedős, bekuckózós őszi/téli esték, akkor engem akaratlanul is magával ragad a karácsony hangulata. Szeretek szöszmötölni a meggyújtott gyertyák mellett, dolgozni a dekoráción, vagy az ajándékokon. Decemberben, amikor már tényleg csak nagyon kevés idő van karácsonyig, mindig értetlenkedve állok a sopánkodós cikkek előtt, amik többnyire arról szólnak, hogy minek a felhajtás, stb, stb. Persze, én is tudom, hogy a karácsony nem az ajándékokról szól. Ettől függetlenül nagyon szeretek adni, és szeretem látni, ahogy örömet okoz az ajándékom. Mert mindig nagyon gondosan tervezem meg, hogy ki mit kapjon, ki minek örülne, és tényleg személyre szabott legyen az ajándék. Annak én sem sok értelmét látom, hogy szenteste előtti nap még valami totál felesleges, elcsépelt ajándék után rohangáljak, amit valószínűleg nem is annyira fog értékelni az ajándékozott. Nálunk a családban szerencsére ez sosem volt jellemző. Hónapokkal korábban elkezdem vezetni a listám az ajándék-ötletekről, és októbertől folyamatosan dolgozom a megvalósításukon/beszerzésükön. Így egyrészt túlköltekezni sem fogok, ráadásul a kapkodás és a stressz is elmarad.
Szóval ez nálam egy nagyon sűrű, de annál kreatívabb, tevékeny időszak. A végén pedig már szinte szó szerint zsongok :)
Azt hiszem nem is magát a karácsonyt szeretem igazán, hanem az adventi időszakot. A karácsony már csak olyan, mint egy szappanbuborék. Egy pillanat alatt elillan. Mindig csalódottságot érzek, mert annyi készülődés és annyi izgalom után az a 2-3 nap olyan hamar eltelik, mintha nem is lett volna. Két ünnep között pedig hiába áll még a fa, és hiába van együtt a család, barátok, hiába van nyugalom, pihenés, mégis ürességet érzek, mert addigra elszáll az ünnep szelleme. De az adventi időszak a legcsodálatosabb szerintem az egész évben.