2017. január 15., vasárnap

Varázslatos vászon

Ajándékba szerettem volna készíteni egy képet, mégpedig fotó nélkül. Ez szerintem mindig kihívás, hiszen egy fotó köré sokkal egyszerűbb egy történetet/hangulatot építeni, míg ha csak egy szó áll a középpontban, nagyon ütősnek kell lennie.
Szerencsére ilyen esetekre (is) kéznél vannak a Scrapfellow akril szóchipik, amikből kiválasztottam a "Varázslat"-ot, így igyekeztem nagyon varázslatos hangulatot adni a vászonnak :)



A mixed media még mindig nem az én asztalom, viszont nagyon szeretek kísérletezni. Bár az ilyen jellegű alapanyagaim és eszközeim száma elég korlátozott, de azért van mihez nyúlnom, ha ilyesmibe vágom a fejszém.
Első körben fogtam a rózsaszín akrilfestéket, és egy széles, lapos ecsettel hanyagul megfestettem az alapot. Bár így is nagyon tetszett, de fotó nélkül azért ezt egy kicsit kevésnek éreztem. Így hát a kezembe akadó fehér krepp papírból vágtam csíkokat, és ezeket kollázs-szerűen beleáztattam gyakorlatilag a festékbe úgy, hogy minél több helyen kiemelkedjen a síkból, ezáltal textúrát adva a vászonnak.




Ezt megspékeltem még ugyanígy némi gézzel, és "beleágyaztam" az alapba egy csipkés papírt, amit sizzix-szel vágtam ki.



Amikor megszáradt, jöhetett a díszítés.
Az első kérdés az volt, hogy milyen színű legyen a szó, hiszen eredetileg fehér színűek ezek az akrilok. Valami nagyon lágy, rózsaszín-fehér kombinációban gondolkoztam, de annyira nem volt kontrasztos, úgyhogy merészen feketére festettem - és nem is bántam meg :)
A feketét még apró flitterek formájában is felvittem a vászonra, és belevittem még egy színt, az aranyat. Túlzásba persze nem estem, de néhány apró arany csillag és a fénylő NCsD címkék kellettek ahhoz, hogy még "varázslatosabb" legyen az összhang. Rápakoltam egy rózsaszín gyémántos dekorgombot, a csajosság jegyében. Azért a fehéret sem engedtem el, és befejezésként egy masnit is kapott a kép.

Én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Egyelőre mixed media terén magamtól ennél többet nem is várok: a zsúfolt, nagyon mozgalmas oldalak tetszenek ugyan, de távolabb állnak az ízlésvilágomtól, meg egyelőre a technikai tudásom sem tart még azon a szinten.

Szerencsére az ajándékozottnak (és a férjének) is tetszett, sőt azt mondták, ha a születendő gyermekük kislány lesz, akkor a szobája dísze lesz. Nekem ennél nagyobb bók nem is kell. :)





Nincsenek megjegyzések: