Kérdések és válaszok - avagy élet a gyurmán túl

in medias res…

Először is szeretném leszögezni: a blog, és a facebook-oldalam felett is én rendelkezem, így mindkettőt aszerint fogom alakítani, ahogy én jónak láttam - s ezt tettem eddig is.

Na, de ez így elég szigorúan hangzik... Arról van szó csupán, hogy feltettem egy kérdést, amiben arra voltam kíváncsi, hogy ki hogyan viszonyul az átalakulóban lévő cseresznyéslány oldalhoz.
(Ha még nem töltötted ki a kérdőívet, kérlek tedd meg! Nincs határidőhöz kötve, bármikor kinyilváníthatod a véleményed.)
a képre kattintva elérheted a kérdőívet:

Azt nem szeretném újra firtatni, hogy a gyurmázós tevékenységem jelenleg miért inaktív, hiszen sokszor esett már róla szó. Az biztos, hogy nem szeretném saját magam "megerőszakolni" olyan tevékenységgel, amiben már nem annyira lelem örömöm - 15ezer "rajongó" ide vagy oda.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy a blogom é a FB oldalam is nem csupán rólam szól, hanem az olvasóiról is, mondhatni ez egy oda-vissza dolog. Így igenis kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Persze ahogy eddig is, most is az a véleményem, hogy csak az kövessen, aki örömmel követi figyelemmel az alkotói tevékenységem.

Bár az oldal neve cseresznyéslány ékszerek, mindig helyet kaptak az egyéb irányultságú alkotásaim és, néha egészen más témák is, és igyekeztem az ékszerek mögül kitekintve, közvetlenül kommunikálni az olvasóimmal. Persze ennyi embernél ez nehéz feladat.

Szóval a cseresznyéslány név - ami eleve engem jelöl, az én "becenevem", nem az ékszereké - magában foglalja mindazt, amit én alkotok. Éveken át, főleg az én lelkesedésem, és a részetekről mutatkozó igény kölcsönös fúziójának köszönhetően a gyurmaékszereken volt a hangsúly. Akik az elejétől fogva követik a blogot, folyamatosan érzékelhették, hogy minden mennyit változott... Nem csak az ékszerek kidolgozottsága, hanem azok stílusa, de közben az enyém is. Egész más blogbejegyzéseket írtam akkor, mint most. Egész más fotókat készítettem az alkotásaimról, mint most. És még sorolhatnám...

Összegezve: megváltoztam. Ezt nem mentségként hozom fel, hanem csak őszintén szeretném elmagyarázni, hogy velem együtt a hozzám kötődő munkák, írások, és sok minden más is változik.

Azért annak örülök, hogy a többség tud azonosulni az "arculatváltozással". Azért is tartom fontosnak, hogy erről ilyen részletesen és őszintén írjak nektek, mert nem szeretnék visszaélni a rengeteg követőm bizalmával.

Nem "marketing szempontból" nem írom új blogba/facebook oldalra a bejegyzéseket, hanem mert ez az én alkotói blogom, ahol véleményem szerint minden megfér egymás mellett. Aki esetleg úgy érzi, hogy nem tetszik neki a jelenlegi irány, nem érdeklik a megosztott tartalmak, inkább iratkozzon le. Nekem is az a jó, ha azok az emberek vesznek körül, akik tényleg támogatnak, és érdeklődnek az iránt, amit csinálok.

Nem kizárt, hogy később még lesznek ékszerek, de most úgy érzem, más irányba haladok...

Köszönöm azoknak, akik őszintén, és építő jelleggel megfogalmazták a véleményüket az átalakulással kapcsolatban - legyen az semleges/negatív/pozitív.

Természetesen senkire nem tudom ráerőltetni az ízlésem, és nem is szeretném. Különbözőek vagyunk.

Az egyik hozzászóló arra hívta fel a figyelmem, hogy már unalmas, hogy mindig ugyanazok az ékszerek vannak... ennek nagyon egyszerű oka van, ami pont a váltás kiváltója is egyben: beleuntam, nincs időm, stb. ugyanakkor az új látogatók, vagy akik később csatlakoztak, szívesen nézegették a régebbi tartalmakat is, sokan azok alapján rendeltek 1-1 ékszert. Sajnos egy technika bizonyos fokú korlátokat szab. Egy darabig mindig meg lehet újulni, de azok számára, akik esetleg csak felületesen vannak jelen, úgy tűnhet, hogy "na, még egy muffin, na még egy rózsa..." stb.

Rengeteg magyar kézműves és designer oldalt követek, és bár sokan nem újulnak meg alapvetően, mégis a jól megszokott stílusukért szeretem őket nézegetni.

Minden igénynek lehetetlen megfelelni.

Felmerült, mint lehetséges "magyarázat" olvasói részről, hogy az illető esetleg azért veszítette el az érdeklődését, mert már kinőtt ezekből az ékszerekből. Ezt valahol én is éreztem a magam részéről: például addig esett jól igazán sütis ékszereket készíteni, amíg benne voltam ebben a fiatalos, bohókás stílusban. Emellett azért sok olyan ékszerem volt, amiket nem csak hogy idősebbek is felvettek, de még mondhatni elegánsak is voltak.

Amióta elköltöztem otthonról, sokkal nehezebb bizonyos dolgokat beillesztenem a programomba. Tanulás/munka/háztartás/edzés, stb. mellett a gyurmázásra néha egyáltalán nem jutott időm. Újdonságok híján pedig nagyon nehéz a folyamatos jelenlét.

Most, hogy scrapbook-ozok, és elég tevékeny is vagyok szerencsére - ezt abszolút kedvtelésből csinálom - viszonylag sok dolog van, amit végre veletek is meg tudok osztani, és megmutathatom itt a blogon, vagy a facebook-on.

Még egy utolsó véleményre reagálnék, miszerint mindkettővel nehéz a jó ízlés határain belül maradni... Egyik technikában sem tartom magam profinak, vannak nálam sokkal jobbak is - különösen a scrapbook terén. Azt viszont nem gondolom, hogy bármelyik alkotásommal is átlépném a jó ízlés határát. Mindemellett elfogadom, és teljesen normálisnak tartom, ha valakinek eltér az ízlése az enyémhez képest.

Remélem, hogy azért ezek után is sokan figyelemmel kísértek majd.

xoxo,
    Kinga