2010. május 14., péntek

Petra rózsái

Igaz, végül nem mind az övé... :)
Petra natúr színű rózsás gyűrűt kért tőlem. Annyira belendültem, hogy készült egy egész szett. Pici bedugós füli magamnak is :$ Ami a képen van, az pedig Evelin barátnőmé lett
A hajcsatok pedig még szinglik :)





Ó, és ha már a rózsáknál tartunk... Megmutatom egyik táncostársam, Dóri rózsáit- rajta :) Meg a tollas füli is ott lóg :))





A rózsákkal kapcsolatban ma volt egy negatív élményem is. Nem a sajátjaimról van szó... Délután beugrottam a Tesco-ba. Vászoncipőt akartam nézni, végül egy felsővel és néhány hajcsattal gazdagodtam. De ez mellékes... A gyerekosztályon az ékszerek között találtam egy bedugós-füli szettet. 3 pár füli, nem mondom mennyiért, de olcsó. Az egyik pici rózsa. Olyan, mint az enyém. Nyilván nem az F+F másol engem (HAHA!) de hát, azért gagyi volt, na. Olyan igazán műanyag. Szerintem.
Sajnos ezzel az árral nem is tudom felvenni a versenyt. De nem is szeretném, mert van egy szint, ami alá nem szívesen adok. Valahogy néha Meskán is ezt érzem. Még mielőtt belekezdtem volna a blogolásba/meskázásba, a Kricsár Ancsa írta nekem, hogy Meskán az eladók "egymás alá licitálnak". Mostmár teljesen értem, hogy mire gondolt, és tapasztalom is.
Facebook-on már feszegettük a kérdést, most itt is várom a hozzászólásokat ezzel kapcsolatban!
Szerintetek mi a fontosabb? Vagy a vásárlásnál ti mit vesztek figyelembe? Mi dominál jobban? Az ár vs minőség, szív-lélek, egyediség, jó fotó, szimpatikus eladó, stbstb...
Persze most úgysem fogjátok leírni, hogy inkább megveszitek a teszkóban....... :))

Na de azért ennek a kis szettnek a javára: volt közte egy apró masnis füli is ami nagyon megtetszett, ha lesz időm, kipróbálom.

15 megjegyzés:

Jandó írta...

Igazán szépek lettek.
Na, a Tesco-ban pont olyan rózsás fülit láttam én is, és kb. ugyanaz jutott eszembe. De jó. Az ára sokkal alacsonyabb, de sokkal gagyibb is. És egyedi aztán végképp nem. Kinek melyik mennyit ér. Én inkább nem veszek semmit, ha csak a gagyira lenne pénzem. Arra még a kevés is sok, meg elvből sem.
És ez az egymás alá licitálás szerintem is gázos. Néha már azt nézem, hogy jó, ha az anyagköltséget ki tudja hozni annyiból. Ér neki ennyit, csak hogy vegyék meg? Valahol nem értem, valahol szánalmas kicsit, valahol meg a saját munkáját értékeli le, szerintem. Persze azért van másik véglet is.

Johanna írta...

Megnéztem a meska boltodban, hogy mennyiért adod ezeket a rózsásakat. Én nem tom, h mennyi a tescoban, viszont azt tudom, hogy ez egyedi. És nem összecsapott olcsó 100 forintos munka, ami két hét használat után tönkremegy. Szerintem nem adsz ki olyan minőségű terméket a kezeid alól...

Viszont van egy két olyan kézműves, aki szerintem nem reális áron adja el a dolgait. Sajnálom, ha valakit megsértettem, de én sokszor látom így. Szóval szerintem nem kell beleesni ebbe a hibába se, és abba se, hogy valaki nem becsüli meg a keze munkáját.

Szerintem lelkiismeret furdalás nélkül tartsd ezt a szintet és ne szomorkodj, h a nagy láncok olcsóbban adják. Akinek ez a minőség kell, az úgyis hozzád fordul. :)

csj írta...

Nagyon szépek lettek a rózsák, finomak és nőiesek! Lehet, hogy én is benevezek valami ilyen szettre!
Nehéz dolog ez az ár kérdés... Én is sokszor megkapom, még ismerősöktől is, hogy hát nagyon szép, amit készítek, de az ára... Viszont mellette meg ott vannak azok, akik látják, hogy mennyi munka van benne, mennyi odaadás, szeretet és értik, hogy ezt nem vehetik meg tesco gazdaságos áron.
Szerintem nem szabad, hogy ez az egész elkeserítsen minket! Az a fontos, hogy vannak olyan emberek akik értékelik a munkánkat és ez kell, hogy erőt adjon!

Bakarasz írta...

Nagyon szép lett a szett, igazán nőies.
Az árkérdésről az a véleményem, hogy igenis becsüljük meg a saját kezünk munkáját. Én is sokat vacillálok rajta, hogy egy-egy dolgot adhatnék olcsóbban is, és talán több vásárlóm lenne. De aztán összeadom az alapanyagok árát, és hozzáteszem azt a sok gondos és időben sem kevés - bár abszolút örömteli - munkát, amit én teszek hozzá, és arra jutok, hogy ha ennél olcsóbban kéne adnom, inkább megtartanám magamnak, vagy mondjuk elajándékoznám a családban, barátok között. Persze a ló túlsó oldalára sem akarok átesni, ezért mindig körbekérdezem a környezetemet egy-egy új termék feltöltése előtt, hogy mennyit gondolnának reálisnak. És azt tapasztaltam, hogy mindig van, aki értékeli, amit csinálok, és meg is fizeti...

Evelin írta...

Nálam mindenben a minőség dominál elsősorban, legyen az ruha, étel, ékszer... Ilyenkor bizonyos kereteken belül nem fontos az ár, egy 0-t is hajlandó vagyok hozzátenni, csak hogy ne kelljen évente lecserélni a cipőim,hanem mondjuk 5 évente...
Gagyi műanyag ékszert sosem vennék, egyértelműen látszik IS rajta, vagy hogy mondjam.. nincs lelke :) Nekem ez baromi fontos, és imádom az ékszereid, meg hogy minden egyes kis rózsaszirmot kézzel rakosgattál oda.. Hajaj :) Gyönyörűek, és összehasonlíthatatlanok a többi gagyival, de tényleg. És ezt nem cska én mondom, rengetegen megemlítik, ha látnak rajtam valamilyen kézműves ékszert (de hát ezt te is tudod,hiszen neked is folyton megemlítik:)), hogy látszik, hogy adok rá, mit hordok, és mennyivel szebbek, mint a tömeggyártottak.. :)

Egyééébként bőven nem adod drágán őket, pont megfizethető, még olcsóbb is valamivel, mint amennyiért néha lehet kapni (pl bijou brigitte, te jó ég..).

Valamit még akartam,de elfelejtettem :)

:*

kiseri írta...

Mi elég csórók vagyunk, ritkán veszek valami nemszükségesdeannyira szeretném-dolgot, és akkor igazából a minőség számít, nem az ár. A használati dolgokkal is úgy vagyunk, hogy annyira szegények vagyunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy olcsó gagyit vegyünk...:) és ez komoly! inkább fizetek én is egy nullával többet, de ne kelljen már két hónap múlva kidobni!
A saját áruimmal és áraimmal vagyok gondban... néha azt veszem észre én is, hogy sokan elszállnak és megfizethetetlen árat kérnek, de lehet, hogy csak számomra sok... Emiatt sokszor próbálom alacsonyan tartani az áraimat, hátha valami hasonló pénztárcájú emberkének is elérhető így, de aztán meg az az érzésem, hogy a saját munkámat minősítem le... szóval NEM TUDOOOOM!!!
De a te ékszereidet szeretem és értékelem, és én se a tescos rózsákat venném meg:)
Ja, és azt is akartam még mondani, hogy az az érthetetlen kategória számomra, amikor valaki nem dolgozik szépen, össze van csapva a varrás, és úgy adja csillagászati áron... és veszik tőle... mert van ilyen, ezt mind tudjuk... és ezt tényleg nem értem... elszomorít.:( És igenis irigy vagyok ilyenkor, hogy mi a csudának figyelek oda minden apró részletre és varrásra, ha a másik nem és mégis ő keres vele? Kicsit mint a kínai cuccok, nem? na mindegy, nem akartam senkit bántani, mert tök jó, hogy ennyi ember van, aki szereti az egyedi dolgokat, és még inkább egy csúnyácskább meskás valamit vegyen, mint a kínai piacot támogassa:)
Mostmár annyit írtam, hogy egy bejegyzésnek is megtenné:)

Cirelin írta...

Hát ez mondjuk nehéz ügy, de többnyire kiserivel értek egyet. Sokszor én is nagyon vacillálok az áron, mióta meskázom, és általában megnézem, más milyen áron teszi fel, és az alapján próbálom én is belőni, de így se könnyű. Mi nagyon rosszul állunk anyagilag jelenleg és e téren azt is figyelembe kell venni, hogy lehet, hogy valaki azért adja olcsón nagyon, mert rettentően kell neki a pénz, tehát inkább vegye meg valaki kevésért, de legalább vegye meg. Ezzel lehet, hogy alul értékeli a saját munkáját, de ha nincs más lehetősége, akkor ezt teszi, és annak abból nem tud ebédet tenni az asztalra, ha az ékszerek ott vannak a polcán. :) Tehát én ezt is megértem, de persze titeket is, hogy az meg rossz, ha értelmes áron adtok valamit, más meg sokkal olcsóbban.

Mi a férjemmel most indítottunk vállalkozást, és ezzel is úgy vagyunk, hogy túl olcsón nem érdemes, mert akkor magunkat alacsonyítjuk le, viszont túl drágán sem lehet, mert akkor meg a kutya nem jön hozzánk. Nagyon nehéz megfelelő egyensúlyt találni sajnos. :(

BCili írta...

Nagyon szépek lettek a rózsáid, igazán tetszik ez a finom seszín ami majdnem olyan mint az igazi.

Árak, nekem is nehéz kérdés. Volt, hogy olcsón adtam az elsőket és alig volt rajta haszon, de úgy voltam vele ezek az elsők. Aztán szép lassan beálltam egy szintre ahol benne van az anyag költség is és a munkadíjam is. Az egymás alá licitálás mindenki üzletét rontja, nem csak a magas de az alacsony áru termékét is. A kereslet-kínálat árát nehéz meghatározni, de ha végre sikerül megy az üzlet is. A túl olcsó azt a benyomást kelti, hogy sz.. is. A horror ár meg, nem is értem ki veszi meg, de látom hogy veszik.
Azt hogy egy adott termékben mennyi munka van csak az látja aki egyszer már megpróbálta elkészíteni. A gyakorlattal persze egyre ügyesebbek és gyorsabbak is lehetünk, de ennek a gyakorlatnak is ára van.
Tesco & én: Lili első cipője Tescos volt, és alig tudtam az akkor 3 hónapos gyerekre feladni. Szép volt de nem jó. Ekkor határoztam el, hogy zt sokkal szebben és használhatóbban is el lehet készíteni. Innen pedig már ismered a történetet :)

bettina. írta...

szia!:)
az én véleményem ár vs. minőségről.Mindenkinek megvan az értékrendje,hogy mit érdemes megvennie,mire van szüksége.Ha az ember az egyediségre és a különlegességre megy,akkor nem fogja az árat nézzni.Ugyan hol lehet kapni ilyen szép szütyőket,ékszereket és ajándéktárgyakat?szerintem sehol, vagy nagyon kevés helyen...és ti megtudjátok valósitani az álmaink tárgyait is.Én úgy gondolom,hogy egy gyönyörű és különleges ékszerért nem kár egy kicsivel többet fizetni mint,egy gagyiért :)
ugyhogy szerintem ne csüggedj,és bátran örömmel készitsd a kisalkotásaidat:)

daire írta...

Én mindig a különleges, egyedi dolgokat keresem akár meskán, akár a boltokban és nem baj, ha ezért valamivel többet kell fizetnem. Sokkal fontosabb az, hogy büszke lehetek arra: az én táskámból/fülbevalómból/nyakláncomból csak egy van és nem jöhet velem szembe az utcán.
Szerintem jók az áraid, ne adj lejjebb belőlük, még bőven többet is megérdemelnél!

Névtelen írta...

Szerintem elég drágán adod, nem megbántásból mondom, de az én pénztárcámat csak jobban levékonyítaná egy-egy ékszered, pedig nagyon tetszettek. Inkább beszereztem magamnak egy gyurmacsomagot, és jóval több dolgot tudok készíteni, SOKKAL olcsóbban. Teljesen az én ízlésem így, amit készítek és valahol jó érzés, hogy én csináltam, amikor mindenki dicséri. Én nagyon drágállom, bocsi.

kinga írta...

Kedves "Névtelen"!

Köszi a hozzászólást, örülök, hogy a másik oldalról is érkezik vélemény. Annak még jobban örülnék, ha vállalnád a neved :)

Csak kíváncsiságból, szerinted mi lenne a reális ár?
Úgy, hogy az anyagköltség is megtérüljön, meg az, hogy bedobom őket a sütőbe, és ezzel x ideig fogyasztom az áramot, nem mellesleg, hogy perceket/órákat vesz el a szabadidőmből - nem csak az, hogy meggyúrom, hanem hogy előkészítem a terepet, előpakolok, felszerelem a füliket, visszapakolok, esetleg lakkozok, meskára töltök, e-mailben kapcsolatot tartok, csomagolok, postára megyek.
Bár ezek mellékes dolgoknak tűnnek, és általában szívesen foglalkozom ezzel, azért mégis rengeteg időt elvesz.

A dologhoz hozzátartozik, hogy neked például szerencséd van, mert ezek szerint saját magad is el tudod készíteni. Nem mindenkinek van hozzá kézügyessége.

Vagy ha például csak 1 pár fülbevalót szeretnél készíteni, és nem 20-at, és ahhoz a fülihez mondjuk 5 szín szükséges, akkor annyira már nem is olcsó... (Legalábbis ha Fimo-t veszel, az szinte mindenhol 5-600Ft) És akkor nem vettük hozzá a szükséges dolgokat, úgy mint szerelőpálca, fülbevalóalap, (ragasztó) stb. amiket legtöbb helyen csak csomagban lehet megvenni, így egyébként hiába éri meg...

Különben meg értem, hogy mire gondolsz, persze! :) Amit lehet, én is magamnak készítek. De olyan is van, hogy bár én is simán meg tudnám csinálni, mégis jobban esik megvenni attól, akinek a fejéből kipattant az ötlet. Nyilván most kézműves dolgokról beszélek...

Azt, hogy nagyon (!) drágállod, nem nagyon tudom hova tenni.
A gyűrűk általában 800Ft-ba kerülnek, átlagosan egy fülbevalóm pedig 1000-1200Ft.
Szerintem ha bemész a Bijou Brigitte-be, ennél olcsóbban biztosan nem találsz ékszert, sőt...

norikochan írta...

Na hahó!
Azért 'Névtelen' hozzászólása egy kissé vicces... Az elején, mikor ismerkedtem csak a gyurmázással, és Kinga, te voltál az, akinél sok-sok hasznos támpontra leltem, én is kételkedtem az árak realitásában, de mostanra persze ez megváltozott. Igaz, hogy az enyém valamivel olcsóbb, de ez nem amolyan egymás alá licitálás, csak én általában úgy árazom be, hogy 'Hm. Én mennyiért venném meg ezt magamtól?' :D...Sokan azt hiszik, hogy csak összekulimászolja az ember, bevágja a sütőbe, és mehet is a postára, pedig elég sok időt, energiát, és pénzt fektet bele a készítő. Ráadásul nem mindegy a gyurma minősége sem. Az elején én is a lehető legolcsóbbakkal próbálkoztam, de egy véletlen folytán sikerült a bolti csillagászati ár alatt hozzájutnom a Cernithez - ami még mindig nem a minőség csúcsa- és a különbség azonnal érzékelhető. Nem mellesleg ott van a lakkozás is, ami elég sok időt elvehet, ugyanis nem úgy van hogy belemártom, lecsöpögtetem és csók. Vékony ecsettel babrászás, lehetőleg úgy, hogy a lakk sárgás alapszíne - sajnos a színetelennek is van valamelyest - ne üljön meg pl a fehér gyurmán... Meg nem azért, de vegyük már figyelembe azt is - sőt, talán ezt kellene a legikább...-, hogy ha valaki ránéz pl egy Cseresznyéslány ékszer fotójára, azonnal be tudja azonosítani hogy Kinga készítette - és nem a felirat alapján.... Ez az a bizonyos plusz, amit minden készítőnek meg kellene találnia önmagában. Szerencsére nem vagyok én sem elveszve ez ügyben talán, legalábbis sokan modták már, hogy 'megismerni' amiket készítek. :)

Hú, jó hosszúra sikerült a mondandóm, remélem jobban érzed majd magad tőle, és mindenki más is, aki erre téved hasonló problémával. :)

Puszi
Nóri

kinga írta...

Köszönöm, Nóri! :)

Névtelen írta...

Névtelen vagyok.. nem tudtam beírni nevet, de akkor bemutatkozom: Kitti vagyok. =) Nem szerettelek volna megbántani, így, hogy ennyit jársz utána stbstb.. megértem teljesen miről beszélsz.. Ma jöttem rá, amikor egy hobbyboltban pár pici dologért a nyakláncaimhoz fizettem 1500 Ft-ot és nem volt több az egész egy mini pici gyöngyös tasaknál. Végül is én csak magamnak gyártok, így nincs utánajárás, ebbe bele sem gondoltam. Nem szerettelek volna megbántani, a blogod rajongója vagyok. :)

Kitti