Na jó, azért nem teljesen... :) Viszont bevallom, hogy kicsit kiábrándult vagyok.
Az embernek kell kapnia
hideget és meleget is. Ez így van jól. Különben átesnénk a ló túloldalára.
Ezt a bejegyzést most azért írom, mert az utóbbi időben nagyon sok hideget kaptam. Úgy érzem: túl sokat.
Fontos, hogy az ember
építő kritikákat kapjon, hiszen azáltal (is) fejlődik. "Belülről" sokszor teljesen máshogy látjuk a dolgokat; saját magunkat, az alkotásainkat, mint egy külső szemlélő.
Én őszintén
kíváncsi vagyok a véleményetekre! Ezért sokszor teszek fel kérdéseket is a blogra, mert úgy könnyebben előjönnek a válaszok.
Viszont mostanában olyan problémával állok szemben, amire valahogy nem tudok mit lépni. És itt most vegyesen, több megnevezetlen esetről írok, mindenki azt veszi magára, amelyiket akarja.
Akik jól ismernek tudják, akik kicsit ismernek sejtik, akik meg még nem ismernek azok most megtudják, hogy alapvetően elég naiv, bizalmas és őszinte vagyok. Sokszor vannak emberek, akik ezzel nagyon is visszaélnek.
Nem szoktam rejtegetni a "rossz" oldalaim. Felvállalom a hibáim, hogy se én, sem az alkotásaim nem vagyunk tökéletesek. Elég maximalista és odafigyelő vagyok. Nem retusálom a fotókat, nem bújtatom el a részleteket. Az alkotásaim így teljesek. Az ujjlenyomatokkal
(amik egyébként a makro, a ráeső fény, és a nagy kontraszt miatt látványos a képeken, élőben fele ennyire sem), amik az én kezem munkáját tükrözik. Ha valamivel elégedetlen vagyok (sajnos sokszor előfordul) akkor mindig igyekszem felhívni rá a figyelmet. Általában azt írjátok erre, hogy "Én azt ott észre sem vettem, nem is feltűnő", de mégis így érzem korrektnek, hiszen nem szart szeretnék rátok tukmálni. Igazából annak ellenére, hogy ennyien "körülrajongtok", ennyi rendszeres olvasóm, kommentelőm, vásárlóm van, hogy ennyien kedves köszönő leveleket és visszajelzéseket küldtök, még mindig izgulok, hogy mit szóltok, amikor kibontjátok a csomagot, hogy elégedettek vagytok-e.
Szóval nem hogy elszállva nem vagyok magamtól és a sikertől, sőt... inkább még most is alig fogom fel.
Abban biztosak lehettek, hogy az ékszereimet a tőlem telhető legnagyobb odaadással és figyelmességgel készítem el. Ha ennyi a tőlem maximálisan telhető, akkor ennyi. Ennyire vagyok képes, de nem szégyellem, hanem büszke vagyok rá, hogy a nulláról ilyen szintre felhoztam a "boltom".
És akkor itt jönne a lényeg: Nem gondolom, hogy ezzel a hozzáállásommal és a munkáimmal okot adnék arra, hogy bárki úgy beszéljen velem, vagy olyan stílusú levelet írjon, ahogy kedve tartja. Sem privátban, sem a blogomon, sehol!
Vagy ha mégis megteszitek, azt hiszem azért azt minimum elvárhatom, hogy ezt
NE NÉVTELENÜL tegyétek. Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, ezentúl minden névtelen hozzászólást törölni fogok az oldalról. Mert úgy gondolom, hogy anélkül, hogy az ember felvállalná magát, nagyon könnyű másoknak lelki sebeket okozni azzal, hogy egy 5 éves munkájához hasonlítjuk az alkotásait. Intelligens ember szerintem a negatív kritikát is tudja kulturáltan tálalni. Az már csak az én saját dolgom, hogy ha egy blog, vagy alkotás nem tetszik akkor egyszerűen nem írok oda, nem pedig "fikázom".
(A jó szándékú, építő kritikák természetesen nem tartoznak ide!) Akinek nem tetszik, ne figyelje a blogom.Az áraimat hadd határozzam meg én! Azt hiszem elég régóta árulok Meskán ahhoz, hogy jogom legyen eldönteni, mint mennyiért szeretnék feltenni.
Eddig senkivel nem volt összetűzésem amiatt, hogy melyikünk adja olcsóbban vagy drágábban. Habár vannak, akiknek az enyémhez képest jóval alacsonyabbak az árai, beletörődtem, hiszen a vásárlóköröm így is megvan. Aki tőlem szeretne, az az árkülönbség ellenére is tőlem fog vásárolni.
Tudom, hogy többször írtam az árban egymás alá licitálásáról, de talán értitek, hogy ezt milyen szituációkra gondoltam, és nem kell magyarázkodnom.
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy akárhova ír az interneten, gondolja át: mit és hogyan! és hogy személyesen is ugyanolyan stílusban, ugyanazokat a szavakat vágná-e a másik fejéhez, mint amit - esetleg névtelenül, de legalábbis ismeretlenül egy levélben. Az illető akár okot adott rá, akár nem.
Végül pedig -utólagos engedelmével- Larion soraival szeretném zárni ezt a bejegyzést:
"Kinga...egy idő után már tudod kezelni az energiaszívókat.....főleg, ahogy idősödsz majd...egyre erősebb leszel velük szemben és megérzik ezt az erőt és sajnos nem fog úgy célba érni a véred szívása.......
de ehhez kellenek ezek a rosszabb tapasztalatok is, sajnos nem úszhatja meg az ember, de nem is olyan nagy baj, mert pont ezek edzenek, akármilyen fájós az adott pillanatban....bátran nézz szembe a problémával, egy idő után már nem lesz olyan nagyságú és tudsz vele szembe nevetni....
Ahogy a Bencsik Anyette írta, én is azt javaslom mindig, azokra koncentrálj, akik nem szívják a véred, arra, ami örömeket hoz Neked, ami segít és épít.....és visszajön onnan az erőd, melyet el akarnak szívni belőled.....
Ilyen emberek mindig is lesznek, olyanok, akik nem tudják jól szeretni magukat, akik nem találták még jól meg magukat és a rossz utat választják, tovább adják az önmagukban fel lelt csalódottságaikat, ahelyett, hogy dolgoznának önmaguk fejlődésén.......sokkal egyszerűbb és kényelmesebb a mérgezett nyilaikat arra az emberre kilődözni, aki már jól van önmagával és aki boldog is merészel lenni ebben a zaklatott világban..... hú egyből leakarnak húzni, lenyesdesni a szép kis szárnyaid, és ez a büntetésed.....
Büntetik ebben az országban a repkedős, szabad szárnyú és boldogságra törekvős emberkéket....nemhogy velük szárnyallnának...... Szánalmas.....szegénykék, nekik mindez sokkal rosszabb...hidd el... !!!!"
(kép forrása: ismeretlen 'szerzőtől' a polyvore.com oldalról)
.jpg)
